Olló
Az olló egy vágó-, pontosabban egy nyírószerszám. Két élesre fent acéllemezből áll (oldalanként egy fogóval, melyeket szemnek nevezünk), ezek egy forgatható tengelyen helyezkednek el, és szorosan egymáshoz simulva mozgathatók, s ez által az éleik közé eső tárgyat ketté szelik.
Céljai szerint az ollók nagysága, alakja és elnevezése is változik, van papírvágó, gyapjúnyíró, posztóvágó, szabó-, ólomvágó, kertész-, sebész-, drótvágó, stb. olló. A közönséges ollók készítése a késipar egyik ága, de a kis, olcsó ollókat nem kovácsolják, hanem öntik, vagy acélbádogból vágják ki.
Tűbefűző
A tűbefűző egy kis segédeszköz, amely elősegíti a cérna befűzését a tű fejébe. Manapság a tűbefűzők között a legnépszerűbb dizájn a viktoriánus megjelenésmód, ami egy királynőt ábrázoló bádoglapocskát tartalmaz, és egy gyémántformájú acél drótot foglal magába, amibe a cérnát kell helyezni.
Gyűszű
A gyűszű egy kis védő kupak a nagyujj vagy egy másik ujj számára. Általában varráshoz használják. Arra használják a gyűszűt, hogy egy kemény anyagon, vagy bőrön a segítségével átdugjanak egy kézi varrótűt.
Története: A legrégebbről talált gyűszű az ókori Rómából származik, pontosabban Pompejiből. Bronzból készült, készülte az i. sz. 1. századra tehető. Készülhetnek vasból, bőrből, gumiból, fából, és még üvegből és porcelánból is.
A tapasztalt gyűszűkészítők ki szokták díszíteni féldrágakővel a gyűszűket. Továbbá szokták lakkozni is, vagy a Guilloché-technikát alkalmazzák, Peter Carl Fabergétől.
Híresebb gyűszűkészítők:
A felsorolt cégek nagy része ma már nem létezik.
Stoppolófa
A stoppolófa egy kis, kézileg készített háztartási eszköz amelyet fából csinálnak. Legtöbbször varrás során használják, alátámasztják avagy kifeszítik rá a megfoltozandó, stoppolandó anyagrészt.
Története: Mielőtt eljött volna az olcsó fémeszközök korszaka az iparosodott társadalomban, és később a műanyagé, a fa volt a fő alapanyag a használati tárgyak előállításakor. A formázás és faragás volt a legfontosabb előállító technika.
A fa típusának kiválasztása is fontos volt, a fenyőtől egészen a különleges esőerdei fákig.
A fa használati eszközök valamivel rosszabb állapotban maradtak meg, mint a fém vagy a kőből pattintott használati tárgyak, ezért a régészek és történészek nem is szenteltek nekik akkora figyelmet, egészen az utóbbi időkig.
A formájuk és a funkcionalitásuk miatt az utóbbi időkben nagy népszerűségnek örvend a tervezők és a gyűjtők körében.