Gomb
A gomb a ruházat összekapcsolására való eszköz. A legkülönbözőbb anyagból készül, fémekből, fából, csontból, bőrből, műanyagból, fás dióból, stb.
A fémgombok 4 osztályba sorolhatók, úgy mint: öntött, tömör, üreges és bevont gombok osztályába. Az öntött gombokat ónból vagy ón és sárgaréz keverékéből, vas vagy sárgaréz formába, vagy esetleg homokba öntik. Az utóbbi esetben a forma készítésére egy több gombmintából összetett mintát használnak, melynél az egyes gombok vízszintes sikban vannak elhelyezve és kurta pálcákkal állanak egymással összeköttetésben. Öntés után a gombokat széttörik, megtisztítják és leesztergályozzák. A gomb fülét vagy együtt öntik a gombbal, vagy külön készítik és a formába ágyazzák. A tömör fémgombok rendesen vörösrézből, sárgarézből, vagy tombakból készülnek.
E célra lemezeket hengerelnek, melyekből kilyukasztják a tárcsaszerű gombokat. Azután hozzáforrasztják a gomb fülét s a gombokat aranyozzák vagy ezüstözik. Üreges gombok két, szélükön összefüggő lemezből készülnek, melyek közül a felső domború, az alsó többnyire sík és füllel van ellátva. Ide tartoznak az egyenruhákon alkalmazott gombok, a divat-gombok, stb. A két tárcsa között néha cink vagy papír betét van. A bevont gombok nagyon különféle módon és különleges szerkezetű gépeken készülnek. Rendesen azonban két fémlemezből állanak, melyek közül az egyiket posztóval, gyapjúval vagy selyemmel vonják be, mig a másikra a gomb fülét erősítik.
A bevonásra vagy szövetet vagy fonalat használnak; az első esetben a szövetből köralakot vágnak ki, mely nagyobb a készítendő gombnál, erre ráhelyezik a fémlemezeket és az egészet melegített formába teszik, miáltal a szövet széle feltüremlik, s a szövet szélét azután bélyegzővel rányomják a fémlemezekre; a második esetben a gombot egy lassan forgó, ferde orsóra helyezik és a fonalat gyorsan forgó orsó segítségével vezetik a gombhoz. Kőcsont-, gyöngyház-, kókuszdió- és fa-gombok rendesen egyszerű esztergapadon készülnek, az így nyert gombokat aztán külön fúrógépeken lyukakkal látják el. A szarugombokat melegen préselik. Kaucsuk- és gumigombokat is készítenek.
A gombok nyomaira már a régebbi kőkorban (paleolit) rátalálunk. Hazánkban persze nem, mert ennek területét e korszakban még nem lakta ember, de a franciaországi ún. magdeleni korszak leletei közt vannak rénszarvasagancsból faragott kicsiny korongok, melyek a közepükön át vannak furva. Ezek a legkezdetlegesebb gombok, melyeket úgy erősítettek a ruhára, hogy a lyukon át szíjat huzván, a szíj külső végére bogot, belső végére hurkot kötöttek.
E gombok legtöbb esetben oly pazarul volt ékítve különféle karcolatokkal, hogy némely szakember eleinte épp ezért vallásos tárgyaknak hitte. A csiszolt kőkorban oly kőből csiszolt gombok fordulnak elő, melyeken két egymással közlekedő lyuk van, úgy hogy a szíjat ezen keresztül húzván, nem volt szükség a külső oldalon csomót kötni, csak egyszerűen összekötötték a szíj két végét s készen volt a hurok.
A bronzkorban érik el a gombok legteljesebb kifejlődésüket. Ekkor már valóságos füllel látják el, formájuk ugyanaz, amit ma pityke alatt ismerünk, sőt nem hiányoznak e korban a kettős gombok sem, melyek hasonlók a mi mai kézelőgombjainkhoz.